2014. március 17., hétfő

Chapter 16: Sydn..I Leave Her..

Sziasztok..nos igazából magyarázatot nem tudok adni, hogy miért nem hoztam rész...és nem is akarok magyarázkodni. Kicsit átgondoltam a történet mire sikerült ezt a részt megírnom, bár nem tudom kinek, hogy fog tetszeni. De azért várom a véleményeteket. Remélem nem haragszotok nagyon rám.
Sietek a következő résszel. Jó olvasást.
Üdv, Rosette..
 
5 Second Of Summet- She Looks So Perfect
"Honey szemszöge":
Sydney..hm..mit is mondhatnék a történtek után.
Mindennek így kellett alakulnia. Még mindig hiszek abban, hogy véletlenek ugyan nincsenek, mégis én döntöttem így.
Annyi sok munka után leléptem. Sok idő volt mire kialakítottam azt a bizonyos világomat ami romokba dőlt és egyre több és több felelősség és súly nehezedett rám. Most itt vagyok..talán mondhatnám azt, hogy teljesen rendben élem az életem de hazugság lenne
Miután megjelent az első dalom klippes változata egy remek ajánlatot kaptam Ausztráliába. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mégis mit tegyek..de aztán meg hoztam ezt a döntést.
Nem szóltam senkinek, csak egyik napról a másikra leléptem.
Csúnya húzás volt, tudom. De így tartottam mindenkinek a legjobbnak. Londonban olyan emberekre tettem szert akiket korántsem érdemeltem meg. Visszakaptam a családom, de újra elhagytam őket, újra a karrieremet részesítettem előnyben. 
A tánc csoport akikkel annyit dolgoztam ott hagytam őket, annyi munka után. Mayke aki mindent megadott nekem, de én mégsem érdemlem meg őt...Igen, elhagytam.
Így jobb lesz mindenkinek. Ő a saját világában és én is az enyémben.
Most a minden napjaimat a medezseremmel és az 5 Second Of Summer tagjaival töltöm.
Mivel jelenleg őt segítenek az első albumom elkészítésében és ha nagy sikert arat az album akkor velük indulok közösen turnéra..az első turnémra.
Azt hiszem most mindent újra kezdtem..új emberekkel..új Honey-val.
Próbálom mindig a maximumot nyújtani és ebben a fiúk segítenek. Nagyon közeli kapcsolatot ápolunk és hálás vagyok nekik és majd meglátjuk mi lesz. Nem mondhatom, hogy Miki nincs minden nap ott a gondolataimba, ez hülyeség. Minden egyes percben ott van ő a fejemben..de aztán végül mindig sikerül kiűznöm őt onnan...Szeretem..de már így is elég fájdalmat okoztam neki.
-Honey figyelsz? Hozzád beszélek- szólal meg kicsit hangosabban Luke.
-Ja persze..miről volt szó?-nézek az asztrál énekesre.
-Mi van veled?- kérdi felvont szemöldökkel és én közben elveszek a szemeiben..mint általában.
-Csak elbambultam- nézek rá mosolyogva.
-Aha..hát oké tehát egy dalról magyaráztam neked amúgy- vigyorog.
-Ja igen, aminek meg csináltad a zenei alapját nem?- kérdeztem
-De-de- mondja
-Hát tegnap este próbáltam rá írni valami jó szöveget is- kapom elé a táskámból a dalszöveges füzetemet kinyitom az új dalszövegnél majd Luke kezébe nyomom. Aki gyorsan átolvassa a szöveget.
Luke..hogy is mondjam..tipikusan az a fiú akinek sose tudok semmit se le olvasni a tekintetéből, sose tudom mire gondol. Megfejthetetlen fiú az életemben.
-Na?-nézek rá kiváncsian.
-Várj..el tudod nekem énekelni gitár kísértében?-kérdi
-Persze-mondom majd elveszem tőle a füzetet míg ő a gitárjáért nyúl.
Ő bele kezd a dallamba míg én a füzetemet bámulom a benne lévő dalszövegbe és énekelni kezdek...
-Nagyon rossz?- kérdem felvont szemöldökkel kissé félénken.
-Ne hülyéskedj..imádom- kacsint majd leteszi a gitárját a földre.
..........
Pár óra munka után már a helyi kávézóban ülünk Luke-al és az 5 Second Of Summer többi tagjával.
Körbe nézek a helyiségben, mindenki boldogan beszélget. Én csak figyelem a fiúkat, hogy miket baromkódnak előttem. Imádom őket..egytől egyig. Nem tudom..igazából, hogy mikor lettünk ennyire jóba. A közös munka össze kovácsolt minket..és egyszer csak azt vettük észre, hogy nagyon jó barátságot ápolunk. Hát igen..mivel szinte minden napot együtt töltünk muszáj volt. De tényleg teljsen mértékben megbízok bennük és ők is bennem.
-Szóval Honey mizujs?- kérdi felvont szemöldökkel Ashton.
-Semmi, Luke-nak épp ma mutattam meg az új dal szövegét-mosolygok rá.
-Mi lett a címe?- szólal meg most Michael
-You Belong With Me ( Te Hozzám Tartozol)- mosolygok rájuk.
-Sejtem kinek írhattad- szólal meg újra Ashton miközben Michael és Luke némán követik az eseményeket.
-Hanyagoljuk kérlek a témát- nézek rá.
-De miért Honey? Mindannyian tudjuk, hogy még szereted őt, keresd fel és kérj tőle bocsánatot jobb lenne neked is- kezd bele Ashton.
-Ashton.- néz rá Luke.
-Jó..nekem ehhez nincs kedvem ne haragudjatok-állok fel az asztaltól. Fel kapom a táskámat majd ki viharzom a kávézóból.
-Ügyes vagy- hallom még Luke hangját és a többiek is egyből neki estek Ashtonnak.
Kiérve a kávézóból haza felé indulok de valaki el kapja a karom. és megfordít.
-Honey ne törődj vele, tudod milyen..idióta- néz rám Luke.
-Luke, nem érdekes- mondom
-De látom, hogy bánt- néz rám.
-Nem, egyáltalán nem..minden okés-mosolygok. Mire magához ölel. Minden okés...még magamnak is hazudok..semmi sincs rendben....elhagytam őt...

 
 




2014. január 16., csütörtök

Chapter 15

Sziasztok, nos meghoztam az új fejezetet. Tudom, hogy késtem, sajnálom, de végül sikerült megírnom a részt. Remélem, hogy tetszik és írtok majd pár kommentet.
Jó olvasást. :D
Üdv, Rosette.


Zene. Mindig része volt az életemnek. Sose tudtam nélküle élni. Amikor zenére táncolok nincs más. Csak, én a zene meg a tánc. Erről szól az életem. A zene egyszer már megmentett, egyszer már megváltoztatta az életemet és most ez másodjára is megtörtént. Furcsa, de jó érzés. Pár hónap alatt az életem teljesen meg változott.
Már nem félek a volt barátomtól, helyette Mikire rá találtam vagy inkább ő rám. Anyával újra beszélünk, annyi év után. Apa és a húgom Angliába költözött. A tán csoportommal előre haladunk és büszke vagyok rájuk. Az én tanítványaim. Aláírtam egy szerződést és dolgozunk az első albumomon. De mégis azt mondom, hogy ez nem elég. Igen, rohadt önző vagyok, de ez nem az én életem. Már nem a táncról szól. Oké, zene-zene, de akkor se ugyanaz. A zene még mindig jelen van az életemben, de érzem belül, hogy egyre jobbak kezdek elveszni. Kezdem elveszteni az igaz Honey-t. Az egyik legrosszabb dolog mikor belenézel a tükörbe és bevallod, hogy ez már nem te vagy. Leginkább egy undorító személyt látsz a tükörképeden. 
Elvesztettem önmagamat, újra. Újra megtörtént. Újra kezdek kifordulni önmagamból. Újra, végig fogok mindenen menni, újra tönkre fogom tenni magam, érzem.
-Honey, a refrént újra vegyük fel és utána mehetsz- mosolyog rám  Jim. Aprót bólintok majd bekapcsolja az alapot én felteszem a fülest és a lehunyom a szemeimet.
Losing him was blue like I'd never known
Missing him was dark grey all alone
Forgetting him was like trying to know somebody you never met
But loving him was red
Loving him was red
- énekeltem el utoljára a RED refrénjét. Ez a harmadik dal amit a hetek alatt felvettünk.
Az elsőnek felvettük a I Knew You Were Trouble című dalt utána a You Belong With Me dalt most pedig a Red-et. Tényleg, én igazán büszke vagyok arra, hogy itt lehetek és énekelhetek. Mások csak erről álmodnak. De túl sok már. Album, táncpróbák és közelegnek a fotózások és a videóklipp forgatások és ezek mellett van magán életem is. Ott van a családom és Miki is. Nem akarom egyiket se elveszíteni. Ők a legfontosabbak és nekik köszönhetek mindent. Azt hogy most énekelhetek, hogy táncolhatok.
-Rendben, mehetsz, mára ennyi.- fújja ki Jim is a levegőt.
-Köszönöm.- teszem le a fülest és hagyom el a helyet. Végre, fárasztó volt ez a nap is. De még megyek próbára. A csapatot muszáj fel készíteni a versenyre. Mert már csak pár hét és megyünk országos versenyre, szerencsére mindenkinek jól megy a tánc. De ha nyerni akarunk a legjobbaknak kell lennünk.
....
-Honey, megint késtől-  éppen hogy betoppanok a táncterembe egyik tanítványom egyből letámod.
-Ne haragudjatok, csak tudjátok hogy ez az album meg minden. Siettem és itt vagyok, ez a lényeg.- nézek rájuk. Végig nézek rajtuk. Imádom őket és látom, hogy csalódottak. Utálom ezt így.
-Fontosabb az album mint mi. Pedig mi mindig itt voltunk- szólal meg az egyik csaj.
-Nem, ti vagytok a legfontosabbak. Ti vagytok a családom. Ezen senki nem változtat. Se Miki, se Jim se az album, világos?- nézek rájuk határozottan. Mire aprót bólintanak és a zene lejátszóhoz lépek majd elindítom a már jól ismert zenét. A tükör elé lépek, középre. A többiek magabiztosan állnak mögöttem és várják míg elkezdődik a zene. Tánc közbe látom az arcukon, hogy imádják amit csinálnak. A tánc és a zene az életük, ez köt mindannyiunkat össze, de tényleg.
......
Pár óra múlva már a kanapén ülök magamon egy takaróval. Kezemben egy forró kakaóval. Egész nap erre a pillanatra vágytam. Végre itthon, nyugiban. Hát nem tudom, hogy mi lesz ha még híres is leszek, mert ugye még csak az albumon dolgoznak és még nem követnek lesi fotósok mindenhová.
Nem, ez nem az én életem, már nagyon nem az. Hirtelen kaptam fel a fejem az ajtóra, mivel kopogást hallottam. Óvatosan állok fel majd teszem le a kakaót az asztalra és csoszogok el az ajtóig majd nyitom ki az ajtót. Barátom ragyogó mosolyával találom magam szemben. Ami mindig erőt ad, ő az akiért még van értelme ennek az egésznek.
-Juj, mi baj?- néz rám aggódva.
-Nincsen semmi baj.- mosolygok halványan.
-Látom, na engedj be- mondja majd be engedem és ad egy puszit az arcomra.
-Szóval, mi a gond?- kérdi felvont szemöldökkel.
-Semmi, tényleg. Minden okés- mosolygok rá. De látom az arcán, hogy egy cseppnyire se hiszi el. Még én magam sem.
-Akkor én leülök és hallgatlak- mondja majd helyet foglal a kanapén.
-Jó, tudod mi a bajom?-kérdem felvont szemöldökkel mire aprót bólint. Előtte állok a kanapé előtt és csillogó szemeibe bámulok.
-Miki, én ezt így nem bírom. Folyamatosan írom a dalokat az albumra, éneklek, táncpróbákra járok, a kapcsolatunk, apa, Leila, anya....túl sok érted? - nézek rá, mire ő kikerekedett szemekkel néz rám.
-Honey- néz fel rám.
-Nem, Miki...nem bírom ezt így...minden az utamat keresztezi...szeretlek, tényleg és hálás is vagyok neked...az életem megváltozott ahogyan én is és mi is egyre kevesebb időt tudunk együtt lenni.- nézek rá.
- Figyelj- áll fel a kanapéról és jön közelebb.
- Nehéz, tudom..de én mindig itt leszek- néz mélyen a szemembe.
-És ha mégsem?- nézek rá.
-Olyan nincs, együtt megoldunk mindent- mosolyog majd aprót bólintok és szorosan magához ölel.
-Köszönöm...örökre hálás leszek neked, mindenért- nézek rá.
-Szeretlek- mosolyog majd ajkait az enyémre tapasztja. És azt hiszem ezeket a pillanatokat imádom. Amikor a karjaiban tart, amikor megcsókol, amikor magához húz, megölel és a fülembe suttogja, hogy szeretlek. Ezek az apró dolgok, mindennél többet érnek. Ő mindenkinél többet ér.



2014. január 3., péntek

Chapter 14: Can You Sing Something?

Sziasztok. Köszönöm szépen a kommenteket és a pipákat. Meg is hoztam a következő fejezetet. Igyekeztem jól megírni, nos nem tudom, hogy mennyire sikerült. De döntsétek el ti. Jó olvasást.
Kommenteljetek, pipáljatok és iratkozzatok fel.
Üdv, Rosette.
U.I: Honey, Taylor Swift énekhangját kölcsönzi. 


I Knew You Were Trouble
"Honey szemszöge:"
Másnap reggel felhívtak a munkahelyemről, hogy nem kell ma bennem. Még egy szabad napot kaptam. Nagyon örültem neki, viszont unalmas napnak nézek elébe. 
-Jó reggelt-jött le a konyhába Miki majd egy puszit nyomot a fejem búbjára.
-Neked is-nézek rá.
-Mit terveztél mára?-nézek rá kis kutya szemekkel.
-Stúdió-néz rám egyhangúan.
-Csak mert szabad napot kaptam- nézek rá.
-Oh, miért nem hívod fel anyudat?-kérdi mire kérdőn pillantok rá.
-Mayke, kérlek- szólok rá.
-Honey, nyugi van.. Gyere el velem a stúdióba- mondja.
-Én? Csak akadályoználak titeket a munkába- mondom
-Ne beszélj butaságokat, menj és öltözz fel- szól rám.
.................
Hát nem tudtam mire vélni ezt. Mit keresnék én egy stúdióban? Áh, lehetetlen dolognak tartottam régebben. 
Bár életem a zene és szeretek is írni. Van egy tonnányi füzetem tele dalszövegekkel és novellákkal amiket még senkinek nem mutattam meg. Nem véletlenül...nem jók, szerintem, de mindegy. 
Tudom, hogy Mikinek is az élete a zene. Látszik rajta. Ahogy egyre jobban ismerem, annál jobban szeretem, ha ez még lehetséges. Beletekinthettem élete minden apró zugába viszont még egybe nem. Milyen mikor énekel, milyen mikor bele éli magát a zenébe, mert táncolni utál azt már elvágtam. 
Mindegy. 
-Honey, ő itt a menedzserünk, Jim - miután beértünk a stúdióba egy ismeretlen férfi áll előttem. Ezek szerünt Jim.
-Szervusz, már rengeteget halottam róla- mosolyog rám Jim.
-Örülök, hogy megismerhettelek- szólalok meg.
-Ülj csak le-mutat egy kanapéra mire helyet foglalok míg a fiúk beállnak a szoba túlsó végére. Egy üveg falon keresztül pillantok rájuk. Boti és Dani kezében egy-egy gitár. Miki a a fejére kapta a fülest és énekelni, zenélni kezdenek. A dal iszonyatosan tetszett, bulis mégis érzelmekkel teli dal volt. Fantasztikusan csengett Miki hangja és a fiúk zenéje csak fokozta ezt. Remek csapat együtt, hisz nem véletlenül vannak ott ahol vannak.
-Hogy tetszett?- néz rám Jim mire a fiúk is mellettünk teremnek.
-Fantasztikus volt-mosolygok rájuk.
-Te zenélsz?-kérdi hirtelen Jim.
-Régen gitároztam- nézek rá.
-Valóban? Akkor adok egy gitárt- nyúl az említett hangszerért majd a kezembe nyomja azt. Kérdőn és ijedten tekintek rá.
-Énekelsz nekem valamit? Bármit-néz rám.
-Hát oké, de előre közlöm rémesen éneklek-mondom.
-Nem hiszem én azt- mosolyog.
-Te tudod..egy saját dalt éneklek akkor ha nem gond- mondom és az arcát fürkészem majd Mikire pillantok. Aki csak biztatóan mosolyog.
-Nem gond-szólal meg ismét Jim és kezeimet a gitárra teszem és belekezdek a dalba. Sosem hittem volna hogy valaha gitárt fogok a kezembe és játszok is rajta. Legutóbb M.O-n gitároztam és nem akartam ezt a dalt soha, senkivel sem megosztani. Még régebben írtam, akkor mikor Chris-sel szakítottam. Több dalt is sikerült akkor lapokra vetnem. Azt a kínt ami akkor benne dúlt. Bár szerettem és vágytam rá, nem akartam újra bele esni a hibába. Újra és újra. Nem érdemelte meg a szerelmemet, pedig én mindent oda adtam amit csak lehetséges volt. De ő egy szívtelen ember módjára bánt velem és kihasznált.
 Once upon time
A few mistakes ago
I was in your sights
You got me alone
You found me
You found me
You found me
- kezdek bele a a dal első ver szakába. Szemeim a gitárt bámulják.
I guess you didn't care
And I guess I liked that
And when I fell hard
You took a step back
Without me, without me, without me
- éneklem tovább.
And he's long gone
When he's next to me
And I realize the blame is on me-
a refrém előtti verszakót éneklem tele dühvel.

Cause I knew you were trouble when you walked in
So shame on me now
Flew me to places I'd never been
Till you put me down oh
I knew you were trouble when you walked in
So shame on me now
Flew me to places I'd never been
Now I'm lying on the cold hard ground
Oh, oh, trouble, trouble, trouble
Oh, oh, trouble, trouble, trouble
- éneklem végül a refrémt.
Miután vége, szemeimet leveszem a gitáról és inkább Jim-re nézek aki tátott szájjal néz rám.
-Ennyire rossz volt?-nézek rá 
-Viccelsz velünk ügye?-szólal meg Boti, mire hirtelen rá nézek. Találkozok Miki tekintetével.
-Miért nem mondtad hogy jól énekelsz?-néz rám.
-Mert nem igaz- mondom.
-Mióta foglalkozol zenével?-kérdi Jim végül. Újra ránézek hogy válaszoljak a kérdésére.
-Kicsi korom óta gitározom, énekeltem viszont az iskolai karban és régóta táncolok is- nézek rá.
-Az látszik hogy a zene az életed-néz rám.
-Vannak még dalok amiket írtál?-néz rám
-Igen, van egy jó pár- mondom
-Figyelj, holnap gyere be.A többi dalszöveggel együtt. Megnézzük őket, viszont már most biztos vagyok benne hogy tiéd a szerződés- néz rám Jim.
-Mi? Milyen szerződés?-nézek rá kikerekedett szemekkel.
-Hát..ilyen hangot nem szabad veszni hagyni és a dalt is szuper megírtad- néz rám.
Nem tudtam, hogy mi történik most körülöttem? Szerződés? Én, mint énekelni? Az életem 180 fokos fordulatot vett..

2014. január 2., csütörtök

Chapter 13:

Sziasztok. Nos elsőnek is még egyszer Boldog Újévet Kívánnék mindenkit. Másodjára pedig meghoztam a következő fejezetet. Viszont észrevettem hogy nem jön túl sok komment. Nem tetszik a történet nektek? Kérlek jelezzétek, hogy tudjam. Szóval jó olvasást, kommenteljtetek, pipáljatok és iratkozzatok fel.
U.I: Ezúttal Miki szemszögéből is írtam, remélem nem gond.
Üdv, Rosette.
 

 "Mayke szemszöge:"
Tudod milyen mikor úgy érzed megtaláltad az igazit? Azt a személyt aki mellett önmagad tudsz lenni és nem félsz magadat adni, mert tudod ő nem az énekest vagy a hírességet szereti benned. Nem a pénzedet és nem a vaku fényeket, nem a csillogást hanem téged, teljese valójában téged. Azt hiszem én tudom milyen..
Mindennél fontosabb nekem. Honeyben minden dolog meg van amit kerestem. Mikor elsőnek megláttam lenyűgözött a külseje, magával ragadó, gyönyörű. Amikor rám néz csillognak a szemei és nekem muszáj elmosolyodnom, boldoggá tesz. Mint még senki más...
Sosem éreztem így magam. Repülők...miatta. Becsülőm őt, annyi mindenen ment keresztül. Az anyja elhagyta őket, a húgát és az édesapját Magyarországot hagyta csak hogy az álmának élhessen a táncnak, a volt barátja egy igazi seggfej, aki bántotta őt. Nem lehetett egyszerű élete. A tudat, hogy szenvedett, a tudat hogy napokig sírt, a tudat hogy valaki képes volt őt elhagyni, hogy képes volt valaki megütni, ez a tudat felemészt. Sose lennék őt képes bántani, elhagyni meg mégúgy nem. Képtelen lennék rá, az életem semmit nem érne nélküle, már tudom. 
Tudom mi hiányzott az életemből, ő. Ő ki minden egyes nap mosolyt csal az arcomra, megnevetett. 
Felbecsülhetetlen érzés volt látni a mosolyát, amikor Karácsonykor újra láthatta a családját. 
Még ha már nem is az egész családját de láthatta és velük tölthette a Karácsonyt. Próbálom megismerni a múltját és az életét. A táncnak él, de szeretném ha megbocsájtani az édesanyjának..mert egyszer rá fog jönni, hogy akkor kellett volna beszélnie vele, mikor még volt rá lehetősége. Mert sose tudhatod, hogy másnap kifogja elhagyni az élők sorát, ez csak a sors kezén múlik nem a tieden. A te dolgot hogy boldog legyél és szeresd az embereket és ehhez megbocsájtanod is tudnod kell. Oké, értem én, hogy miért nem akar vele még beszélni sem, elhagyta őket csupán egy férfi miatt. Ez mély nyomott hagyott benne, látszik. De akkor is az édesanyja. Hogy őszinte legyek én nem tudom mi lett volna velem anyu nélkül. 
Szemeimet óvatosan nyitom ki és állítom meg, hogy még mindig  nappali kanapéján fekszünk. Karom szorosan átöleli Honeyt, hirtelen mozgolódni kezd mire megfordul a karjaimban és óvatosan pislog majd kinyitja gyönyörű íriszeit. 
-Jó reggelt-mosolyog rám.
-Neked is-tűrik egy kósza hajtincset füle mögé.
-Mit terveztél mára?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Stúdiózunk, új dalt veszünk  fel,te?-kérdem.
-Szabad napom van, szóval semmit-mosolyog édesen rám.
-Figyelj, mi lenen ha felhívnád édesanyádat?-nézek rá kiskutya szemekkel hát ha bejön.
-Kizárt dolog, nem érdekel, de ezt már meg beszéltük- néz rám.
-Nem élheted így le az egész életedet, óriási haraggal a szívedben kincsem-nézek rá.
-Sajnálom, ha csalódást okoztam, de nem bírok rá nézni se arra az emberre- mondja a plafont bámulva.
-Ne butáskodj már, de akkor is beszélned kell vele- nézek rá.
-Akkor sem Miki, ne csináld már- szólal.
-Jó oké-pattanok fel hirtelen.
-Figyelj haza megyek, lezuhanyzok és indulok dolgozni, vigyázz magadra. Este beugrom jövők jó?- nézek rá.
-Miki fel ne merd hívni-vet rám egy szúrós pillantást. Oda sétálok hozzá, apró puszit nyomok az arcára majd az ajtó felé pillantok.
-Miki, hallottad mit mondtam ne merd meg felhívni- szólal meg kicsit erélyesebben. Vissza nézek majd rá kacsintok majd kilépek a hűvös levegőbe. Akkor is elfogom érni, hogy legalább újra beszéljen az anyjával, nem élheti le így az egész életét, mindenkinek szüksége van egy édesanyára, neki is. Látom, ha még nem is mondja. Nem kellenek szók, hogy tudjam mit akar.


 "Honey szemszöge":
Miután Miki itt hagyott kétségek között. Nagyon ajánlóm neki, hogy nem hívja fel anyát és nem küldi ide. Mindegy, próbálom elterelni a gondolataimat. Ezért felöltözöm és a TV-t kapcsolgatom ide-oda de semmi értelmeset nem találok. Nem kapcsolom ki, az egyik csatornán ott hagyom, ahol a minapi híreket mondják. Így felveszem a hangerőt, majd a konyhába megyek. Összedobok valami szendvicset, ráteszem egy tányérra majd elkészítek egy pohár kávét és besétálok velük a nappaliba. Leülök a kanapéra és beleharapok a szendvicsbe majd belekortyolok a kávéba. Tekintetemet a TV-re szegezem mire megszólal a műsorvezető.
-A tinik körében felkapott együttes, az MDC énekesét a napokban egy fiatal lánnyal láthattuk- mondja a műsorvezető. Konkrétan köpni nyelni nem tudtam. Egy képet mutattak, ahol én és Miki voltunk. A volánnál vezetett, én pedig tekintetemet rászegeztem, szuper. Akkor most már olvashatom a neten az utálkozok üzeneteit.
-Találgatások szerint a két fiatal egy párt alkot. A lányról semmit nem tudni még. A találgatásokat sem Miki sem a lány nem erősítette meg, így biztosakat nem tudunk mondani-fejezte be végül a műsorvezető. Idegembe kikapcsoltam a TV-t és befejeztem a szendvics evését. Hirtelen megszólalt a csengő. Odasétálok az ajtóhoz majd gyorsan lenyomom a kilincset.
-Honey- apával találom magam szemben, aki a húgomat, Leilat tartja az ölében.
-Leila reggelre megbetegedett, viszont nekem muszáj dolgozni mennem, így is késésben vagyok. Tudnál rá vigyázni délutánig?-kérdi apu kétségbeesett arccal.
-Persze, gyere nagylány-veszem ki a húgomat apa kezéből. Majd egy puszit lehelek az arcára.
-Köszönöm, próbálok sietni-mondja apa majd egy puszit ad az én és a húgom arcára is és távozik.
Olyan jó hogy újra egy család vagyunk ha anya nélkül is de együtt. Bár az életem teljesen megváltozozz mindössze egy év leforgása alatt, de végre ők is itt vannak és ez mindennél fontosabb.
-Na gyere, kérsz valamit enni?-teszem le a földre majd kérdőn pillantok rá.
-Már ettem-mosolyog rám angyalain. 
-Akkor iszol valamit?-kérdem.
-Csinálnál nekem kakaót?-néz rám.
-Gyere-mosolygok rá majd követ a konyhába.
Gyorsan meg csinálom neki a kakaót majd odaadom neki. 
-Tessék, gyere kapcsolok neked valami mesét-mondom majd meg fogom a kezét és a nappaliba vezetem. Kezében a bögrével leül a kanapéra, egy pokróccal betakarom majd rá pillantok. Belekortyol a kakaóba. Nem tudok nem elmosolyodni. Kapcsolok neki gyorsan valami mesét majd visszamegyek a konyhába. 
A telefonomat kezdem el nyomogatni és SMS-t küldök Destiny-nek, hogy mi van vele. Mielőtt megérkezett volna a válasz, meg szólal a csengő. Visszasétálok a nappaliba, ahol Leila nem bírja elszakítani a tekintetét a TV-ről. Kinyitom az ajtót de nem kapok levegőt. Erősen küzködők a könnyeimmel. Nem akarok a húgom előtt sírni sem kiborulni a látványtól.
-Menj el- csak ennyit vagyok képes kinyögni.
-Honey, kérlek szépen. Beszélnünk kell- néz rám.
-Nem ért rá ez évekkel ezelőtt?-kérdem felvont szemöldökkel mire Leila terem melletem
-Honey ki az?-kérdi még mielőtt meglátta volna anyát. Kíváncsian fürkésztem anyu és a húgom arcát is. Leilát egyből felkaptam az ölelembe. Tudtam, hogy nem ismeri fel anyut. Alig pá éves volt mikor elhagyott minket, hogyan is ismerné fel. 
-Figyelj, menj fel a szobámba amíg én beszélek ezzel a nénivel itt, jó?-nézek rá és remélem hogy megért.
-Oké- bólint majd puszit nyomok az arcára, végül leteszem és nézem ahogyan felrohan az emeletre és bemegy a szobámba. Tekintetemet ismét anyura szegezem, kinek már könnyek folynak a szemeiből.
-Nem ismert meg- szűri ki a fogaim közül.
-Hogyan ismert volna fel? Nincsen anyja-mondom miközben beljebb sétálok a nappaliba, anyu köve és leül a kanapéra.
-Ahogyan nekem sincs- nézek rá. Anyu lehajtja a fejét.
-Melletted kellett volna legyek-nézett rám.
-Nem én tökéletesen el voltan nélküled, de ő-mutatok az emel felé.
-Neki szüksége lett volna egy anyára, aki támogatja és védi-nézek rá.
-Elmondhatatlanul sajnálom-néz rám anyu.
-Egy érett nővé cseperedtél fel és szerencsés lehetsz-  szólal meg ismét.
-Szerencsés? Mond miért? Mert az anyámnak nem kellettem, hogy elhagyott, hogy ott kellett hagynom a családom, hogy a volt barátom bántott, hát köszi-nézek rá már könnyes szemekkel.
-Biztos vagyok benne, hogy sok mindenen mentél keresztül, de tudom hogy erős vagy. Olyan vagy mint az apád- nézett rám.
-De szerencsés vagy, hogy olyan embert találtál mint Miki-néz rám.
-Szóval ő hívott fel-nézek rá.
-Igen, figyelj szeretném veled megbeszélni a dolgokat-néz rám.
...................
"Mayke szemszöge:"
Sikeresen fel énekeltem az új dalt, a fiúk pedig felvették a zene  alapot, hazafelé jobban mondva Honey háza előtt állok. Félek attól ami rám vár. Mit fogok én azért kapni, hogy felhívtam az anyját és ide küldtem. Lassan nyomom le a kilincset és óvatosan lépek be. Leveszem a kabátomat és a cipőmet. Körbe pillantok sehol senki. A nappali üres, viszont hangos nevetéseket hallok a konyhából. Azt hiszem én nyertem. Oda lépkedek és megállok. Halványan elmosolyodom a látványon. Honey-t és anyját pillantom meg önfeledten beszélgetni. Ez a pillanat mindennél többet érhet most Honey számára.Hirtelen rám pillant és csak annyit tud kinyögni, hogy "köszönöm" majd feláll és szorosan magához ölel majd zokog, de ezek öröm könnyek Boldog..végre felhőtlenül boldog és ez számomra a legfontosabb.

 

2014. január 1., szerda

Happy New Year

Drága olvasóim! Boldog újévet kívánnék mindenkinek és meg szeretném köszönni nektek, hogy velem tartottak és hogy olvastátok a blogomat. Remélem ez továbbra is így marad. Mindenkinek legyen ez az év sikerekben gazdag.
A következő fejezetről, pedig annyit hogy hamarosan érkezik. :D
Üdv, Cassie.

2013. december 27., péntek

Chapter 12: To Love And Be Loved

Sziasztok. Nos itt is lennék, újra. Meg hoztam a következő fejezetet. Remélem, hogy tetszik. Jó olvasást és ne felejtsetek el kommentelni, pipálni. Fontos a véleményetek.
Imádlak titeket.
Üdv, Cassie.
_____________________________________________________________________
To Love And Be Loved-
Szeretni És Szeretve lenni


MDC- Thousand Miles
"Honey szemszöge:"
Pár nap telt el Szent este óta. Próbákat-próbára járunk. Nagyon sok a munka és kezdek elfáradni. Közeleg a szilveszter, bár még se időm se erőm nem volt ezen gondolkozni. Apa kapott egy jól fizető állást Londonban így itt maradtak. Találtak egy olcsónak mondható albérletet és szerencsére közel van hozzánk. Az életem úgymond sínen van, bár még nehéz ez ki jelenteni. De talán igaz. Visszakaptam azokat az embereket akiket ott kellett hagynom Magyarországon és nyertem egy olyan embert akit bár nem érdemlek meg mégis itt van velem. Pedig tudja hogy milyen vagyok, látott mára legrosszabb napjaimban, látta a legrosszabb énemet és még is itt maradt és nem fél kimutatni, mit érez. Egy igazi harcos. Az én harcosom. A tánc csoportommal keményen próbálunk és készülünk a versenyre.
-Gyerekek, még egyszer utoljára és ígérem utána mehettek Isten hírével-nézek rájuk lihegve miután véget ért a dal. A mai napon mér vagy huszadjára próbáljuk el ugyanazt a táncot. De ha muszáj akkor muszáj, ezt ők is megértik.Újra elindul a zene. Beállok középre a tükör elé és hagyom hogy a zene átjárja az egész testem. Érzem az ereimben, hogy irányít. Ez az életem, nem tagadhatom.
-Jó, mára vége, mehettek-fordulok hozzájuk. Mire mindenki egyből egy palack vízért nyúl, hát nem csodálom. Az ajtóban legjobb barátnőmet, Destiny-t pillantom meg. Rá mosolygok majd beljebb lép. Miközben én odamegyek a táskámhoz és kiveszek belőle egy üveg ásványvizet majd iszok.. Egyből mellettem terem  Destiny. 
-Szia-mosolyog miután leteszem az üveget. Lassan mindenki távozik a teremből így csak ketten maradunk.
-Sziia, minek köszönhetem, hogy itt vagy?- fülig érő mosollyal pillantok rá. Imádom ezt a lányt mióta az eszemet tudom. Ő volt az egyetlen ember aki tudta a teljes történetemet, megbízok benne és ez kölcsönös.
-Csak szünetem van és gondoltam ki fogatlak egy kicsit-mosolyog.
-Miről is?-kérdem felvont szemöldökkel.
-Mi van ezzel a Mayke-al? Hmm?-kérdi.
-Már mindenki rólunk beszél?-kérdem.
-Hát elég sokat pletykálnak- néz rám.
-Szuper-forgatom meg a szemeimet.
-Hé, relax kicsim. Kit érdekelnek? A lényeg hogy boldog vagy. Mert az vagy nem?-kérdi vigyorogva.
-Ha te azt tudnád, hogy mennyire. Istenem, Dest- fújom ki a levegőt.
-Zavarok?- hallottuk meg Miki hangját. Halványan elmosolyodom.
-Megjött a szőke herceg és távoznék is. Puszi- ölel meg Dest majd el megy.
-Ez meg mi volt?-kérdi Miki felvont szemöldökkel.
-Hát csak Destiny, kicsi őrült-mosolygok.
-De ne foglalkozz vele. Inkább kezdjünk el dolgozni-mosolygok rá.
-Öhm..ara gondoltam-fogja meg a derekam és húz közél magához majd lágyan megcsókol.
-Miki-nézek rá.
-Igen?-kérdi kiskutya szemekkel.
-A tánc emlékszel?-kérdem felvont szemöldökkel.
-De mi lenne ha most inkább beülnénk valahová meginni egy kávét?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Próba után át gondolom, hogy elmegyek-e veled-mosolygok rá pimaszul.
-Kis egoista, már nem mutatkozol bárkivel mi?-néz rám vígyorogva.
-Hát...na kezdjük-terelem a témát majd elindítom a zenét.
...................
 -Egy forró kakaó lesz-nézek a pincér srácra.
-Nekem is- mondja Mayke utánam.
-Szóval,mi van apudékkal?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Jól vannak, képzeld apu talált munkát így itt maradnak-mosolygok.
-Ez remek, tényleg-néz rám majd a pincér le teszi elénk a két pohár forró csokit.
-Nekem mondod és mindezt neked köszönhetem. Ha te nem hívod karácsonykor ide őket akkor most nem lennék ilyen boldog-mosolygok.
-Szóval csak miattuk vagy boldog?-kérdi.
-Nem, nagy részben miattad de ezt jól tudod- nézek rá.
-Zene füleimnek-mosolyog. Mire belekortyolok az italomba. Hirtelen Miki telefonja csörren meg. Látom hogy kinyomja de nem tudom  miért. Kérdőn pillantok rá.
-Meg ne kérdezd-néz rám.
-Ki volt az, miért nyomtad ki?-nézek rá.
-Lehetetlen nő vagy angyalom- néz rám.
-Kifogsz akadni, biztos vagyok benne, hogy félre érted-néz rám.
-Kezdek megijedni, hallgatlak- most már vég kép nem értek semmit.
-Csak a volt barátnőm-néz rám és kíváncsian fürkészi az arcomat.
-Aha-mondom.
-Látod, pont ezt nem akartam-tűr bele a hajába.
-Mit?-kérdem.
-Ezt. Félre érted. Azt hiszed, hogy megcsallak, közbe eszembe sem jut ilyen- néz rám.
-Elhiszem-mosolygok.
-Csak menjünk haza kérlek.- nézek rá kiskutya szemekkel.
-Ahogy szeretnéd-áll fel majd kifizeti az italokat és távozunk.
...........
-Miki-ülük le mellé a kanapéra mire ő kikapcsolja a TV-t.
-Hmm?-néz rám.
-Bízok benned- nézek rá mire egyből felpillant.
-Nem érdekel a volt barátnőd, az a múlt ahogyan téged sem érdekelt Chris, az a múlt és itt és most van a jelen.-nézek rá.
-Jaj gyere ide-ölel szorosan magához.
-Szeretlek-suttogja majd belepuszil a hajamba.
-Én is-mondom. Úgy döntöttük, hogy nézünk valami filmet így este felé. Szorosan hozzábújtam és így néztük a filmet, de nem igazán tetszett a film és fáradt is voltam. De mikor már majdnem aludtam. Megéreztem magam körül a két erős karját amik óvatosan tettek le a kanapéra és takart be egy kötött pléddel. Oldalamra fordultam majd Miki mellém bújt és hátulról átkarolt  Halvány mosoly kúszott a számra.
Minden pillanatban csak azt akarom, hogy itt legyen. Minden porcikám csak rá vágyik. Minden áron harcolok érte. Mindent megtennék érte. Szeretem, és ez a világ legjobb érzése: Szeretni és szeretve lenni....


 

2013. december 25., szerda

Chapter 11: Merry Christmas

Sziasztok. Nos ismét köszönöm a kommenteket és a pipákat is. Igyekeztem az új résszel, remélem, hogy tetszik nektek és írtok majd pár kommentet. Jó olvasást és Boldog Karácsonyt minden egyes olvasómnak és természetesen a fiúknak :)
Üdv, Cassie.
_________________________________________________________________
Merry Christmas- Boldog Karácsonyt

"Másnap":
December 24.-e Szent este. Elérkezett ez a nap is. El sem hiszem, hogy Mayke-al töltöm a Karácsonyt. Legjobb Karácsony lesz, ezt nem tudom elégszer elmondani. Hihetetlen. Mint ahogy mindenhol, nálunk is nagy a nyüzsgés-forgás. Míg Mayke próbálja beállítani a fát, hogy értelmesen nézzen ki, addig én sütöm a finomabbnál finomabb süteményeket. 
-Ezzel is meglennék-jön be elégedetten a konyhába. Mire ki pillantok a nappalibba, ahol nagyon szépen kever a fa. 
-Szuper, akkor már csak fel kéne díszíteni-mondom.
-Aha, végeztél is a sütéssel?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Igen-mosolygok. 
-Akkor gyere, díszítsük fel a karácsonyfát-fogja meg a kezemet és húz ki a nappaliba. Elő veszi a díszeket és bekapcsolja Justin Bieber- Misletoe című dalát. Tényleg minden tökéletes most. Karácsony, a szeretet ünnepe van, amit Mikivel és a szüleivel tölthetek. Jobbat nem is kívánhatnék de tényleg.
-Nézd, ezt oda-nyom egy újabb gömböt a kezembe Mayke majd elkezd mutogatni.
-Mondták már neked, hogy irányítgatni azt jól tudsz-mosolygok rá miközben elveszem a gömböt.
-Most miért?-kérdi felvont szemöldökkel mire hülyén nézek rá.
-Nah, szóval akkor ezt oda-nyom egy újabbat a kezembe.
-Kis parancsolgató-nyomok egy puszit az arcára majd folytatom tovább a fa díszítését. 
-Ide adnád az égősort?-kérdem felvont szemöldökkel.
-Aha, várj segítek- mondja majd elkezdi körbe tekerni a fát az égővel.
-Miki, a csillag lemaradt- nézek rá.
-Jé, tényleg-néz fel a fára majd ki kutatja a dobozból a csillagot amit fel kéne tenni a fa tetejére.
-Felemelsz?-kérdem kis kutya szemekkel.
-Na gyere- von közelebb magához majd óvatosan felemel és én felteszem a díszt végül le tesz a földre és a karjaiban meg fordulok és apró puszit nyomok a szájára.
-Tökéletes-suttogja.
-Mint te-nézek rá.
-Jó vicc-mosolyog mire meg szólal a csengő.
-Ezek anyáék lesznek- szólal meg Mayke majd az ajtóhoz csoszog. Már nagyon kíváncsi vagyok a szüleire, de félek hogy nem fognak kedvelni. Mayke lassan lenyomja a kilincset és két vigyorgó házaspárral találjuk magunkat szemben.
-Miki, fiam-öleli meg Mikit elsőnek az édesanyja, majd az édesapja.
-Jó titeket újra látni.mosolyog Mayke rájuk.
-Oh, anya, apa ő itt Honey. Honey ők itt a szüleim-mutat be Miki.
-Szia kedvesem. Miki édesanyja vagyok és szeretnénk ha tegeznél minket. Örülök, hogy megismerhetünk végre, már sok jót hallottunk rólad- néz rám az anyja.
-Sziasztok. Honey vagyok, igazán?-kérdem felvont szemöldökkel, mosolyogva.
-Igen, Miki már nagyon sokat mesélt rólad-mosolyok újra az anyja. Istenem az a mosoly, pont mint Mikijé, angyali. Szóval a mosolyát az anyjától örökölte és ahogy elnézem a szemeit az apjától.
-Gyertek be- szakítja félbe a beszélgetést Miki, majd beljebb lépnek. Lepakolnak majd leülnek.
...........
Úgy gondoltunk hogy mivel Karácsony vacsora előtt illő lenne megnézni egy szép Karácsonyi filmet. Hát így is történt. Minden úgy alakult, ahogy én elképzeltem. A szülei a nagyon kedvesek és azt hiszem kedvelnek, nem is értem miért féltem annyira. A filmnek épp vége volt mikor hirtelen megszólalt a csengő.
-Várunk még valakit?-kérdi az apja felvont szemöldökkel.
-Nem tudok róla.-állok fel.
-Én igen, remélem, hogy örülsz majd nekik-néz rám Miki fülig érő mosollyal.
-Mi csináltál? -kérdem felvont szemöldökkel.
-Majd meglátod, menj már, nyiss ajtót-néz rám és mutat az ajtóra.
-Hihetetlen vagy, komolyan-forgatom meg mosolyogva a szememet majd az ajtóhoz sétálok és lenyomom a kilincset és valami elmondhatatlan érzés kezdett el keringeni bennem mikor a húgom sikítozva ugrott a nyakamba. Gyorsan legugolok hozzá majd szorosan magamhoz ölelem. Hihetetlen, komolyan. Mindenre számítottam de erre nem. Tényleg a lehető legjobb ajándékot kaptam. Visszakaptam a családomat, megnyertem Mikit és talán a szülei is befogadtak. Óvatosan és lassan engedem el Petrát majd apa felé fordulok. A szemei könnybe vannak, már egy éve nem láttuk egymást. Talán ez másnak kevés idő lehet, de nekem és neki egy örökké valóságnak tűnt. Apa nélkül az életem teljesen más, teljesen rossz, elveszett.
-Apu-ölelem szorosan magamhoz, a könnyeimmel küszködöm, de nem megy így hagyom hogy utat törjenek maguknak és a felszínre kerüljenek. Végre, újra megölelhetem, el sem hiszem.
-Hogy....hogy kerültök ide?- törlöm le a könnyeimet miután elengedtem. Apa csak mosolyogva pillant a kanapén ülő Mayke-ra. Rá nézek. Miki lassan feláll és oda sétált hozzám.
-Azt mondtad, nem szeretnél semmilyen drága ajándékot, csak azt hogy itt legyek. Nos hát én itt vagyok és tudtam, hogy nem lesz teljes a Karácsonyunkra a családod nélkül-magyaráz majd elmosolyodik.
-Annyira köszönöm. Jobb embert nálad nem is kívánhattam volna, köszönöm- ugrok a nyakába és szorosan át ölelem.
 ......................
Kacagások és nevetések zöme töltötte be a konyhát. A vacsora nagyon jól sikeredett és a két család nagyon jól ki jött egymással és ami a legfontosabb ahogy elnéztem apa kedveli Mikit. Nekem apu véleménye a legfontosabb. Jelen pillanatban én vagyok a legboldogabb ember. Annyi rossz dolog után mindent megkaptam.
-Apa, hol van a húgom?-néztem apura ijedt tekintettel.
-Lehet ki ment a hátsó kertbe nem?-néz rám apa. Mire apa és Miki szülei kimentek a hátsó kertbe ahol a húgom is volt. Mikire pillantottam majd felálltam a székből és én is kiléptem a kertbe.
Már értem miért ment ki s húgom. Esett a hó, jobban mondva szakadt. Gyönyörű látvány volt. Már pedig Londonban ritka a hóesés, de ez mos különleges alkalom volt. Mosolyra húztam a számat majd hirtelen két erős kar fonta körbe a derekamat és apró puszit nyomot az arcomra.
-Mindent neked köszönhetek-mondom halkan csak hogy ő hallja meg.
-A hóesést azért nem-suttogja.
-Azt nem, de minden mást igen-mondom.
-Meg érdemled, hogy boldog legyél- suttogja majd újra megpuszil mire halványan elmosolyodom....