2013. december 27., péntek

Chapter 12: To Love And Be Loved

Sziasztok. Nos itt is lennék, újra. Meg hoztam a következő fejezetet. Remélem, hogy tetszik. Jó olvasást és ne felejtsetek el kommentelni, pipálni. Fontos a véleményetek.
Imádlak titeket.
Üdv, Cassie.
_____________________________________________________________________
To Love And Be Loved-
Szeretni És Szeretve lenni


MDC- Thousand Miles
"Honey szemszöge:"
Pár nap telt el Szent este óta. Próbákat-próbára járunk. Nagyon sok a munka és kezdek elfáradni. Közeleg a szilveszter, bár még se időm se erőm nem volt ezen gondolkozni. Apa kapott egy jól fizető állást Londonban így itt maradtak. Találtak egy olcsónak mondható albérletet és szerencsére közel van hozzánk. Az életem úgymond sínen van, bár még nehéz ez ki jelenteni. De talán igaz. Visszakaptam azokat az embereket akiket ott kellett hagynom Magyarországon és nyertem egy olyan embert akit bár nem érdemlek meg mégis itt van velem. Pedig tudja hogy milyen vagyok, látott mára legrosszabb napjaimban, látta a legrosszabb énemet és még is itt maradt és nem fél kimutatni, mit érez. Egy igazi harcos. Az én harcosom. A tánc csoportommal keményen próbálunk és készülünk a versenyre.
-Gyerekek, még egyszer utoljára és ígérem utána mehettek Isten hírével-nézek rájuk lihegve miután véget ért a dal. A mai napon mér vagy huszadjára próbáljuk el ugyanazt a táncot. De ha muszáj akkor muszáj, ezt ők is megértik.Újra elindul a zene. Beállok középre a tükör elé és hagyom hogy a zene átjárja az egész testem. Érzem az ereimben, hogy irányít. Ez az életem, nem tagadhatom.
-Jó, mára vége, mehettek-fordulok hozzájuk. Mire mindenki egyből egy palack vízért nyúl, hát nem csodálom. Az ajtóban legjobb barátnőmet, Destiny-t pillantom meg. Rá mosolygok majd beljebb lép. Miközben én odamegyek a táskámhoz és kiveszek belőle egy üveg ásványvizet majd iszok.. Egyből mellettem terem  Destiny. 
-Szia-mosolyog miután leteszem az üveget. Lassan mindenki távozik a teremből így csak ketten maradunk.
-Sziia, minek köszönhetem, hogy itt vagy?- fülig érő mosollyal pillantok rá. Imádom ezt a lányt mióta az eszemet tudom. Ő volt az egyetlen ember aki tudta a teljes történetemet, megbízok benne és ez kölcsönös.
-Csak szünetem van és gondoltam ki fogatlak egy kicsit-mosolyog.
-Miről is?-kérdem felvont szemöldökkel.
-Mi van ezzel a Mayke-al? Hmm?-kérdi.
-Már mindenki rólunk beszél?-kérdem.
-Hát elég sokat pletykálnak- néz rám.
-Szuper-forgatom meg a szemeimet.
-Hé, relax kicsim. Kit érdekelnek? A lényeg hogy boldog vagy. Mert az vagy nem?-kérdi vigyorogva.
-Ha te azt tudnád, hogy mennyire. Istenem, Dest- fújom ki a levegőt.
-Zavarok?- hallottuk meg Miki hangját. Halványan elmosolyodom.
-Megjött a szőke herceg és távoznék is. Puszi- ölel meg Dest majd el megy.
-Ez meg mi volt?-kérdi Miki felvont szemöldökkel.
-Hát csak Destiny, kicsi őrült-mosolygok.
-De ne foglalkozz vele. Inkább kezdjünk el dolgozni-mosolygok rá.
-Öhm..ara gondoltam-fogja meg a derekam és húz közél magához majd lágyan megcsókol.
-Miki-nézek rá.
-Igen?-kérdi kiskutya szemekkel.
-A tánc emlékszel?-kérdem felvont szemöldökkel.
-De mi lenne ha most inkább beülnénk valahová meginni egy kávét?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Próba után át gondolom, hogy elmegyek-e veled-mosolygok rá pimaszul.
-Kis egoista, már nem mutatkozol bárkivel mi?-néz rám vígyorogva.
-Hát...na kezdjük-terelem a témát majd elindítom a zenét.
...................
 -Egy forró kakaó lesz-nézek a pincér srácra.
-Nekem is- mondja Mayke utánam.
-Szóval,mi van apudékkal?-kérdi felvont szemöldökkel.
-Jól vannak, képzeld apu talált munkát így itt maradnak-mosolygok.
-Ez remek, tényleg-néz rám majd a pincér le teszi elénk a két pohár forró csokit.
-Nekem mondod és mindezt neked köszönhetem. Ha te nem hívod karácsonykor ide őket akkor most nem lennék ilyen boldog-mosolygok.
-Szóval csak miattuk vagy boldog?-kérdi.
-Nem, nagy részben miattad de ezt jól tudod- nézek rá.
-Zene füleimnek-mosolyog. Mire belekortyolok az italomba. Hirtelen Miki telefonja csörren meg. Látom hogy kinyomja de nem tudom  miért. Kérdőn pillantok rá.
-Meg ne kérdezd-néz rám.
-Ki volt az, miért nyomtad ki?-nézek rá.
-Lehetetlen nő vagy angyalom- néz rám.
-Kifogsz akadni, biztos vagyok benne, hogy félre érted-néz rám.
-Kezdek megijedni, hallgatlak- most már vég kép nem értek semmit.
-Csak a volt barátnőm-néz rám és kíváncsian fürkészi az arcomat.
-Aha-mondom.
-Látod, pont ezt nem akartam-tűr bele a hajába.
-Mit?-kérdem.
-Ezt. Félre érted. Azt hiszed, hogy megcsallak, közbe eszembe sem jut ilyen- néz rám.
-Elhiszem-mosolygok.
-Csak menjünk haza kérlek.- nézek rá kiskutya szemekkel.
-Ahogy szeretnéd-áll fel majd kifizeti az italokat és távozunk.
...........
-Miki-ülük le mellé a kanapéra mire ő kikapcsolja a TV-t.
-Hmm?-néz rám.
-Bízok benned- nézek rá mire egyből felpillant.
-Nem érdekel a volt barátnőd, az a múlt ahogyan téged sem érdekelt Chris, az a múlt és itt és most van a jelen.-nézek rá.
-Jaj gyere ide-ölel szorosan magához.
-Szeretlek-suttogja majd belepuszil a hajamba.
-Én is-mondom. Úgy döntöttük, hogy nézünk valami filmet így este felé. Szorosan hozzábújtam és így néztük a filmet, de nem igazán tetszett a film és fáradt is voltam. De mikor már majdnem aludtam. Megéreztem magam körül a két erős karját amik óvatosan tettek le a kanapéra és takart be egy kötött pléddel. Oldalamra fordultam majd Miki mellém bújt és hátulról átkarolt  Halvány mosoly kúszott a számra.
Minden pillanatban csak azt akarom, hogy itt legyen. Minden porcikám csak rá vágyik. Minden áron harcolok érte. Mindent megtennék érte. Szeretem, és ez a világ legjobb érzése: Szeretni és szeretve lenni....


 

1 megjegyzés: